„Mégis felmerül a kérdés, vajon miért vállaltad el, és miért épp most ezt a szóvivői megbízást. Jó döntést hoztál?
Olyan döntést hoztam, amely összefügg azzal, amiben hiszek. Állásról szó sincs: amint említettem, 12 éve tagja vagyok a BOM-nak, eddig is tevékenyen részt vettem a szervezet életében, tagja vagyok a sportszakmai bizottságnak, ezt a szóvivői feladatot ingyen, társadalmi munkában vállaltam el. Nem kapok, nem is kérek érte pénzt. Annak ellenére, hogy előkerülnek ilyen feltételezések, nincs összefüggésben a televíziótól való távozásommal az, hogy a háttérmunkából előbbre léptem, így is segítve a mozgalom kommunikációs tevékenységét. Ha a tévénél maradtam volna, akkor is biztosan vállaltam volna a szóvivőséget, mert láthatóan kisiklott valahol az egész. Az olimpia rendezése nem vesztes ügy, nem rossz ötlet, s a különféle reakciókból, például a Momentum megszólalásaiból is látható, hogy nem magával a sporteseménnyel van a baj. A kezdeményezést korábban a főváros 27 képviselőjéből 25 támogatta, de mostanra valami megváltozott.
Beszélgetésünk idején még nem tudni, lesz-e népszavazás, vagy visszalépünk. Te mit tartanál helyesnek?
A BOM a jelenlegi helyzetben egyértelműen azt szeretné, hogy igenis legyen népszavazás, kérdezzük meg az embereket. Ezzel együtt vizsgáljuk meg, hogyan jutottunk ide az említett korábbi egységes támogatottságtól, mi volt a probléma, és ha nem 2024-re, akkor 2028-ra próbáljuk meg elnyerni a rendezés jogát. Ehhez az is kell, hogy nézzük meg, mi garantálja az átláthatóságot, ami kapcsán a legtöbb kritika érkezett.
Mi a BOM érve az olimpiarendezés mellett?
Az ilyen rendezvények előreviszik a rendező országot. Barcelona lakosai úgy tartják, 10-15 évvel előbbre tartanak önmagukhoz képest azáltal, hogy 1992-ben olimpiát rendeztek. A NOB kifejezett szándéka ráadásul, hogy a közepes méretű nagyvárosok is rendezhessenek olimpiát, erre fókuszál az Agenda 2020 program is. Nem véletlenül van így, hiszen e nélkül eljutna oda a világ, hogy egy napon senki nem akar majd megrendezni egy olimpiát.